Az én történetem – Így lettem fotós!

Szeretném, hogy kicsit jobban megismerjetek, ezért elmesélem röviden a történetemet, hogy hogyan is lettem fotós.

Tősgyökeres pesti és azon belül pedig kertvárosi gyerek vagyok, hiszen a 17. kerületben nőttem fel, de az életem első 9 évét viszont a belvárosban, az 5. kerületben töltöttem el öcsémmel és szüleimmel. Nem tudom biztosan, hogy honnan örököltem a művészi vénát, hiszen a szüleim nem voltak hivatásos művészek, de anyukám művészet szerető nő a mai napig. Édesapám üzletember volt, de sajnos elhunyt, amikor 9 éves voltam. Édesanyám pedig a mai napig szeret festeni, zenét hallgatni és olvasni, szóval talán innen eredhet a művészet szeretete nekem is.

Az érettségi után megszereztem a térképész, illetve a földmérő szakmákat, de végül egyik sem érdekelt annyira, hogy abban is helyezkedjek el. Később elkezdtem elektronikus zenéket szerezni, dallamokat írni, majd kipróbáltam a videózást is. Focimeccsekre kezdtem el járni, csináltam promó videókat a mérkőzésekre, majd

elkezdtem fotózni a lelátókon telefonnal. Közben 2017-ben megismertem életem szerelmét, aki azóta már a feleségem lett. Ő látta meg bennem először, hogy van valamennyi érzékem a fotózáshoz és látta, hogy egyre több és több energiát rakok ebbe bele és észrevette azt is, milyen nagy lelkesedéssel csinálom a fotókat és videókat a focimeccseken. 2018-ban születésnapomra kaptam tőle egy Lumix bridge fényképezőgépet, amivel elkezdtem járni Budapestet. Eleinte mindent lefotóztam, ami csak szembejött, és egyre többször keltem fel hajnalban, hogy a legszebb fényekben készítsem el a városi képeimet.

Egyre nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a fotózás rejtelmeibe és autodidakta módon képeztem magam.

Még abban az évben befizetett a feleségem egy pár alkalmas fotóstanfolyamra, ahol megismerkedtem a fotózás alapjaival. Ezek után rám jellemző módon rengeteget olvastam, kaptam fotózásról és marketingről szóló könyveket és a neten is egyre többet olvastam az Instagramról, hogy minél jobb képeket tudjak megosztani, és azokat minél szélesebb körben tudjam eljuttatni az emberekhez.

Ahogy telt az idő, azt hiszem egyre jobb lett a látásmódom, egyre jobb képeket posztoltam és egyre jobban nőtt a munkásságom iránt érdeklődők száma is. Hamar ki is nőttem a fényképezőgépem, ezért megvettem az első DSLR fényképezőgépem, egy Canon EOS 250D-t, majd ahogy tovább fejlődött a látásmódom, objektíveket is beszereztem hozzá, hogy kielégítsem kíváncsiságom, és az elképzeléseimet is könnyebben és profibban meg tudjam valósítani. Ekkor már belekósoltam a portrézásba, az emberábrázolásba, és elkezdtem ismerősöket fotózni.

Szerettem volna hivatásos fotós lenni, ezért aztán 2021-ben beiratkoztam a Focus Oktató Központba kreatív fotográfus szakra, amit 1 év alatt el is végeztem 85%-os eredménnyel, úgyhogy végül hivatalosan is fotográfus lettem. A képzés szerintem elég sokat adott nekem, új perspektívákat nyitott meg és azt gondolom és azt is érzem, hogy mentalitásban is sokat fejlődtem. Ekkor már a városképek mellett egyre többször fotóztam portrét, illetve több esküvőt is lefotóztam már.

Végül 2023 elején döntöttem el, hogy vállalkozó leszek, és elindulok ezen a rögös úton.

Ami ma már a legközelebb áll hozzám az a portré, a család – és a gyermekfotózás, valamint az esküvők világa. Célom, hogy tudásom legjavát beleadva a legprofibban valósítsam meg az ügyfeleim elképzeléseit és képeim által gyönyörű történeteket meséljek el, hiszen az egyéni emberi történetek megörökítése számomra nagyon fontos volt mindig is, mind a városi képeken, mind az emberábrázolásban is. Szóval ez röviden az én sztorim, a többit pedig szeretném veletek együtt alakítani az elkövetkezendő időszakban!